Haggis

Edinburgh,  12°C, sunny


Es musste einfach sein. Eine Fremdenführerin sagte mal, es gibt vier Dinge, die von Nicht-Schotten unwillkürlich mit Schottland assoziiert werden: Kilts, Whisky, Braveheart und...natürlich Haggis. 

Kilts habe ich hier schon en masse in den unterschiedlichsten Ausführungen gesehen: Mal elegant, mal légère, mal im Rock´n´Roll-Stil. Whisky steht mir noch bevor, ebenso der Film "Braveheart". Eines wusste ich allerdings bereits vor meiner Ankunft: Haggis muss ich um jeden Preis probieren, auch wenn ich damit eine Magenverstimmung riskiere. Es nicht zu tun wäre so, als ob man bei einer Highland-Tour (coming up) Loch Ness ausließe (obwohl der See laut Einheimischen nicht besonders spektakulär ist) : Man muss es einfach erfahren haben.

Für die kulinarisch weniger Erfahrenen unter euch: Haggis wird aus dem Magen eines Schafes hergestellt und wird mit Herz, Leber, Lunge und Nierenfett vom Schaf, sowie mit Zwiebeln und Hafermehl gefüllt. Zugegeben, das klingt nicht gerade köstlich. Ich hatte auch so meine Hemmungen, zum Glück musste ich sie aber nicht alleine überwinden. Die Location musste für diese abenteuerliche Unternehmung selbstverständlich auch stimmen, daher wurde sie im Voraus sorgfältig recherchiert, um nicht in eine Touristenfalle zu tappen.

Fazit: Wenn man mal davon absieht, woraus Haggis besteht, ist er überraschenderweise genießbar. Er könnte am ehesten mit stark gewürzten faschierten Laibchen verglichen werden. Voilà:

Haggis with Neeps and Tatties

Ennek is meg kellett lennie. Egy idegenvezető egyszer azt mondta, hogy négy olyan dolog van, amit az emberek spontán Skóciával azonosítanak: a skótszoknyát, a whisky-t, a "Rettenhetetlen" című filmet és természtesen a haggist. 

Mióta itt vagyok, már vagy egy rakás skótszoknyás férfit láttam, akik mind a maguk módján hordták ezt a tradicionális viseletet: elegánsan, lazán, "rockeresen" stb. A whisky még várat magára, éppúgy mint a "Rettenthetetlen". Egy dolgot viszont már skóciai kalandom kezdetén tudtam: a haggist mindenképp ki kell próbálnom, még akkor is, ha ezzel egy erős gyomorrontást kockáztatok. Ha ezt kihagytam volna, az olyan lenne, mintha egy felföldi túra során elkerülném Loch Ness-t. Egyszerűen meg kell tapasztalni. (Még akkor is, ha a helyiek szerint Loch Ness nem túl izgalmas - majd meglátjuk).

A konyhaművészet világában kevésbé jártasak számára itt elmondanám, hogy a haggis báránybelsőségekből készül, beleértve a bárány szívét, máját és vesezsírját, zabliszttel és hagymával megspékelve. Ez így leírva valóban nem hangzik túl étvágygerjesztően. Nekem is megvoltak a magam gátlásai, de szerencsére nem egyedül kellett megküzdenem velük. A helyszín természetesen meghatározó része az élménynek, ezért a nagy kalandot körültekintő tervezés előzte meg, elkerülendő az esetleges turistacsapdákat.

Ha az ember képes elvonatkoztatni attól, hogy miből is készült a haggis, akkor meglepő módon egész élvezhetőnek minősíthető. Ízét leginkább az erősen fűszerezett fasírozotthoz hasonlítanám. Jó turista módjára meg is örökítettem a tálalást (lásd feljebb).