Vielleicht langweilt es schon einige von euch, aber ich werde nicht müde zu betonen, wie angenehm mich die britische Höflichkeit und Fairness immer und immer wieder überrascht. Das ist wohl etwas, was mir nach meiner Ankunft einen leichten Kulturschock bescherte, und was ich nach meiner Rückkehr wahrscheinlich am meisten vermissen werde.
Es ist vor allem die Aufmerksamkeit der Leute, ob jung oder alt, die diesen riesigen kulturellen Unterschied ausmacht. Wenn sich beispielsweise jemand bereiterklärt, den Sitzplatz im Bus zu wechseln, damit ich neben meiner Begleitung sitzen darf. Soetwas fällt woanders gar nicht mal auf. Das Gleiche gilt für die bereits beschriebene Vorliebe fürs Anstellen sowie für die überproportional häufige Nutzung der Wörter "please", "excuse me" und "sorry".
Im Sport sieht die Sache nicht anders aus. Vor kurzem konnte ich das erste Mal ein schottisches Fußballspiel im Stadion erleben. Ich saß in der ersten Reihe - ohne Zaun, wohlgemerkt. Das verändert das Sporterlebnis maßgeblich, zudem der Rasen auch unfassbar grün war. Das Spiel selbst war nicht besonders spannend, wenn nicht sogar enttäuschend langweilig. Eines fiel mir dabei aber auf: Beide Mannschaften spielten ziemlich "hart", so Manches, was "bei uns" schon mit großer Wahrscheinlichkeit als Foul gilt, wurde hier vom Schiedsrichter keines Blickes gewürdigt. Eine gelbe Karte gab es nur für einen Spieler: Er kam auf unfaire Art und Weise in Ballbesitz.
Ich finde, das könnten wir uns ruhig von den Briten abschauen.
Néhányatokat talán már untatom a témával, de mégis úgy érzem, nem hangsúlyozhatom eléggé, milyen kellemes meglepetésként ér a brit udvariasság és sportszerűség, újra meg újra. Ez olyasmi, ami megérkezésem után kultúrsokként hatott rám, és visszatértemet követően valószínüleg nagyon fog hiányozni.
Leginkább az emberek figyelmessége az, ami ezt a hatalmas kulturális különbséget eredményezi, legyen szó fiatalokról vagy idősekről. Olyan gesztusokra gondolok, mint mikor valaki felajánlja a buszon, hogy szívesen helyet cserél, így az útitársam mellém ülhet. Ez olyasmi, ami az embereknek máshol fel sem tűnne. Ugyanez a helyzet a már említett sorbanállással illetve a "please", "excuse me" és " sorry" szavak aránytalanul gyakori használatával.
Mindez érvényes a sportra is. Nemrég részt vettem életem első skót futballmeccsén. Az első sorban ültem - kerítés nélkül (!) - ami merőben meghatározta az élményt, ráadásul a pálya elképzelhetetlenül harsányzöld volt. A meccs maga nem volt túl érdekfeszítő, mondhatni unatkoztam. Egy dolog azonban feltűnt: mindkét csapat "keményen" játszott, néhány megmozdulás "nálunk" már egyértelműen a szabálytalanság kategóriába tartozna, itt viszont a bíró ügyet sem vetett rá. Csupán egy sárgalapot osztott ki, méghozzá egy olyan játékosnak, aki sportszerűtlenül jutott labdához.
Azt hiszem, ez olyasmi, amit nyugodtan eltanulhatnánk a britektől.
No comments:
Post a Comment