Desert Island

Ein Wochenend-Spaziergang führte mich nach Cramond Island, einer kleinen Insel an der Küste von Edinburgh. Ein 1,6 km-langer Weg führt vom Festland auf die Insel, den man nur bei Ebbe zurücklegen kann. Dort angekommen fühlt es sich an, also ob man auf einer einsamen Insel gelandet wäre. Wie wir wissen, sagen Bilder mehr als tausend Worte, daher findet ihr eine kleine Auswahl meiner Schnappschüsse weiter unten, die die besondere Atmosphäre dieses Ortes einfangen sollten.

Hétvégi sétáim egyike Cramond Island-re vezetett, egy kis szigetre Edinburgh partjának közelében. Egy 1,6 km hosszú út vezet a szárazföldről a szigetre, melyen csak apály idején lehet átkelni. Mikor odaértem, olyan érzésem támadt, mintha egy lakatlan szigetre kerültem volna. Mint tudjuk, egy kép néha többet mond ezer szónál, ezért megpróbáltam néhány felvételbe foglalni e különleges hely légkörét.  Íme az eredmény:

Pathway to Cramond Island

 

Adapted to Britain?

Letzte Woche ertappte ich mich das erste Mal dabei, dass ich beim Überqueren der Straße automatisch (d.h. ohne nachdenken zu müssen) nach rechts geblickt habe. Außerdem bin ich mittlerweile etwas gereizt, wenn sich jemand vor dem Einsteigen in den Bus nicht in die Schlange einordnet. Heißt das etwa, dass ich mich bereits an meine neue Umgebung angepasst habe? Jedenfalls habe ich nun wirklich das Gefühl, dass ich in Edinburgh angekommen bin.

Múlt héten azon vettem észre magam, hogy mielőtt átkelnék az úton, automatikusan (azaz gondolkodás nélkül) jobbra nézek először. Ezenkívül most már az is bosszant, ha valaki nem áll be rendesen a sorba, mielőtt felszállna a buszra. Ezek szerint máris alkalmazkodtam volna új környezetemhez? Mindenesetre most már tényleg az az érzésem, hogy valóban megérkeztem Edinburgh-ba.

Harry Potter and the graves of Edinburgh

Edinburgh, 13°C, sunny

Harry Potter-Fans aufgepasst: Exklusive, bisher unbekannte Informationen über die Entstehung des ersten Bandes sind in meinen Besitz gekommen. Ich möchte sie euch auf keinen Fall vorenthalten. Aber Achtung, nur für starke Nerven! :-)

Wie viele von euch wahrscheinlich wissen, hat J.K. Rowling ihr erstes Buch "Harry Potter und der Stein der Weisen" in Edinburgh geschrieben, und zwar größtenteils im - seit ihrem Erfolg besonders stark frequentierten - Café "The Elephant House":

Front des Cafés "The Elephant House"

Schild im Schaufenster von "The Elephant House"

Dieses Café befindet sich in der Altstadt von Edinburgh, unweit von "Greyfriars Kirkyard", einem Friedhof. Wenn Rowling die Inspiration für die Namen ihrer neu erschaffenen Charaktere fehlte, machte sie dort einen Spaziergang und bestaunte die kreuz und quer gelegenen Grabsteine. Sobald ihr der Name eines Verstorbenen gefiel, änderte sie bloß etwas an der Schreibweise (um später nicht mit Urheberrechts-Klagen konfrontiert zu werden), und übernahm diesen in ihr Buch. Aus so einer "Inspirationstour" stammen der Name der Schlüsselfigur "Tom Riddle", sowie jener der Professorin "McGonagall". Um jeden  Zweifel zu beseitigen, habe ich die Gräber selbstverständlich höchstpersönlich besucht und für euch mit Fotos dokumentiert:

Grabstein von "Thomas Riddell" => "Tom Riddle"

Tom Riddle

McGonagalls Grabstein

Gleich hinter dem Friedhof befindet sich "George Heriot´s School", jene Privatschule, die die Rowling-Kinder besuchen. Sie weist einige Ähnlichkeiten mit der Zauberschule "Hogwarts" auf:

George Heriot´s School

Allerdings gibt es in Edinburgh so einige Schulen, die potenzielle "Hogwarts"-Vorbilder sind, so zum Beispiel "Fettes College" (treffender Name...), eine renommierte Eliteschule mit beeindruckender Architektur. Sie ist von Kameras und Security umgeben und daher ziemlich schwer zugänglich, die Bilder kommen leider nicht annähernd an das Original heran:

Fettes College

Fettes College

Mein persönlicher Favorit ist jedoch "Stewart´s Melville College":

Stewart´s Melville College

Harry Potter-rajongók figyelem: exkluzív és bizalmas információ jutott birtokomba az első kötet keletkezését illetően. Természetesen semmit nem áll szándékomban eltitkolni előletek, de vigyázat, a következő sorokat kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom. :-)
Mint azt közületek többen már bizonyára tudják, J.K. Rowling Edinburgh-ban írta meg első regényét a "Harry Potter és a bölcsek kövét", méghozzá egy, a sikere óta erősen frekventált kávézóban, a "The Elephant House" - ban. 

 "The Elephant House" - homlokzat

"The Elephant House" - tábla a kirakatban

Ez a kávézó az óvárosban található, nem messze a "Greyfriars Kirkyard"-tól, egy temetőtől. Néhanapján, mikor Rowling-ot elhagyta az ihlet és nevekre volt szüksége újdonsült szereplői számára, elsétált ebbe a temetőbe és végigbukdácsolt a keresztül-kasul fekvő sírokon, érdekes nevek után kutatva. Ha egy név elnyerte a tetszését, csupán az írásmódon változtatott egy kicsit, elkerülendő az esetleges szerzői jogi pereket. Így "született"  az egyik kulcsszereplő, "Tom Riddle", illetve nem más, mint "McGalagony professzor" (angol nevén "McGonagall"). A kétkedők számára személyesen látogattam el a sírokhoz és készítettem néhány fényképet. Íme: 

"Thomas Riddell" sírja => "Tom Riddle"

Tom Riddle

 

McGonagall sírja => McGalagony

Közvetlenül a temető mögött található a "George Heriot´s School", egy magániskola, melynek diákjai között ott vannak a Rowling-gyerekek is. Valóban felfedezhető némi hasonlóság az iskola épülete és a "Roxfort" között.

George Heriot´s School

Edinburgh-ban azonban nem egy olyan iskola található, mely példaként szolgálhatott "Roxfort" megálmodásához, így például a "Fettes College", egy neves elitiskola, melynek látványa egyszerűen lehengerlő. Szigorúan őrzik, ezért nehezen megközelíthető. Sajnos a képek korántsem tükrözik az eredeti épület varázsát. 

Fettes College

Fettes College

Személyes kedvencem pedig a "Stewart´s Melville College":

Stewart´s Melville College

Stirling

Stirling, 17°C, sunny with rain

Mein erster Ausflug in Schottland führte mich nach Stirling, einer kleinen Stadt nordwestlich von Edinburgh. Nach meinen ersten Eindrücken von Edinburghs Architektur ist es nicht einfach, mich von einer anderen (schottischen) Stadt zu beeindrucken, Stirling war dennoch eine Reise wert. The Church of the Holy Rude hat es mir besonders angetan, zumal die Decke der Kirche aus Holz gebaut wurde und noch immer sehr gut erhalten ist. Ihre Tore öffnete sie 1129 und sie ist die einzige bis heute erhaltene Kirche Großbritanniens (außer Westminster Abbey), wo eine Krönung stattfand, nämlich jene von Jakob VI. König von Schottland bzw. wie er später bekannt wurde: Jakob I. König von England und Irland. Weiter unten findet ihr noch ein paar Schnappschüsse von Stirling und Umgebung.

Első skóciai kirándulásom Stirling-be vezetett, egy aprócska városba észak-nyugatra Edinburgh-tól. Azt hiszem, az edinburgh-i  látvány után  meglehetősen nehéz engem lenyűgözni bármely más (skóciai) várossal, már ami az építészetet illeti. Ennek ellenére Stirling „megért egy misét“. A „The Church of the Holy Rude“ különösen megfogott, mivel a templom boltozata fából készült és máig ép. 1129-ben nyitotta meg kapuit a hívők előtt és ez az egyetlen koronázási templom Nagy-Britanniában (a Westminster apátságot leszámítva), mely megőrizte eredeti formáját és funkcióját. Nem akárkit koronáztak meg itt: VI. Jakab skót királyt, a későbbi I. Jakabot, Anglia és Írország királyát.

Néhány képkocka Stirling-ről és környékéről:

Stirling Castle

The Church of the Holy Rude & churchyard

River Forth

King´s Knot

Great British Weather

Edinburgh, 14°C, rainy

Eine gleichnamige Live-Show wird regelmäßig auf BBC One ausgestrahlt und ist an sich schon ein Beweis für die britische/schottische Besessenheit vom Wetter. Ich bin erst seit kurzem in Edinburgh, kann aber dieses Faible der Briten schon sehr gut nachvollziehen. Das Wetter ist derart wechselhaft, dass es tatsächlich jederzeit guten und ausgiebigen Gesprächsstoff liefert. In den ersten 15 Tagen meines Aufenthaltes durfte ich bereits so ziemlich alle Facetten des britischen Wetters miterleben: Strahlenden Sonnenschein mit blauem Himmel und fast 20°C, hurricane-artigen Wind bei gefühltem 0°C, Regen bei 10°C etc.

Dabei ist der Regen am hinterhältigsten: Meist regnet es nicht so stark, dass man das Aufspannen des Regenschirms für unbedingt notwendig hält, und dennoch kommt man am Ende klatschnass zu Hause an. Die Moral von der Geschichte: Regenschirm und/oder Regenjacke immer mit sich tragen und beim ersten Tropfen sofort benutzen. Wer mich besucht oder eine Reise nach Schottland plant, kann aber den Regenschirm getrost zu Hause vergessen, denn die Schotten sind bekanntlich sehr bodenständige Leute und denken an alles: Es gibt hier sogar Regenschirm-Automaten! (siehe Bild unten)

A fenti néven fut egy élő magazinműsor a BBC One csatornán, mely már önmagában bizonyítja a britek/skótok időjárás-mániáját. Nemrég érkeztem Edinburgh-ba, de ezt a rögeszmét máris teljesen át tudom érezni. Az időjárás olyannyira változékony, hogy bármikor jól és hosszan el lehet róla beszélgetni.

Az ittlétem első tizenöt napján a brit időjárás szinte minden oldaláról bemutatkozott már. Eddig volt szerencsém átélni ragyogó napsütést és kék eget (20°C) hurrikánszerű szelet (érzés szerint 0°C), esőt (10°C) stb. Ezek közül az eső a legalattomosabb: legtöbbször csak szitál, ezért az embernek az a benyomása, hogy nem érdemes elővenni az esernyőt, a végén mégis bőrig ázva érkezik haza. A történet tanulsága: mindig legyen nálunk esernyő és/vagy esőkabát, és ne féljünk használni akár már az első esőcseppnél is. Azok viszont, akik tervezik, hogy meglátogatnak vagy Skóciába utaznak, nyugodtan otthon felejthetik az esernyőjüket. A skótok feletébb gyakorlatias emberek és mindenre gondolnak: Itt még esernyő-automaták is vannak! 

Where are you from?

Edinburgh, 14°C, sunny

Mit dieser Frage wird man oft konfrontiert, wenn man in einer fremden Stadt ankommt und neue Bekanntschaften macht. Angeblich kann man meine Herkunft anhand meiner Aussprache im Englischen nicht erraten.  Sie ist eindeutig nicht schottisch (noch...), laut Muttersprachlern habe ich aber auch keinen deutschen oder ungarischen Akzent, sondern eher einen neutralen. Das fasse ich jedenfalls als Kompliment auf. :-)

Nun ist die Beantwortung der obigen Frage in meinem Fall bzw. in meiner jetzigen Lebenssituation ebenfalls nicht besonders einfach. Die meisten Leute erwarten auf diese eindeutige Frage eine frappante Antwort, eine solche habe ich aber leider nicht parat.  Hier in Edinburgh bin ich als Austausch-Studentin der Universität Wien, ich repräsentiere also gewissermaßen meine Heimatuniversität. Das muss vor allem im hiesigen universitären Bereich klar sein, zumal meine Sprachkombination in den Konferenzdolmetsch-Kursen Deutsch-Englisch ist (Ungarisch wird hier leider nicht angeboten). Allerdings bin ich natürlich Ungarin, daher kommt es bei den Antworten immer zu komplizierten Erklärungen.  Bisher ist mir noch keine kompakte Antwort eingefallen, ich freue mich aber über eure Vorschläge!

Ezzel a kérdéssel gyakran találkozik az ember, ha idegen városba érkezik és új ismerősöket szerez. Az angol kiejtésem alapján állítólag nem lehet rájönni, honnan származom. Az akcentusom egyértelműen nem skót (még...), viszont angol anyanyelvű ismerőseim szerint nem is magyar vagy német, hanem inkább semleges. Ezt mindenesetre bóknak veszem. :-)

A fenti kérdés megválaszolása jelen esetben illetve jelenlegi életkörülményeimet tekintve szintén nem egyszerű. A legtöbb ember erre az egyértelmű kérdésre frappáns választ vár, ilyennel azonban sajnos nem szolgálhatok. Itt Edinburgh-ban a Bécsi Egyetem cserediákjaként tartózkodom, tehát bizonyos értelemben az egyetemet képviselem. Ezenkívül a konferenciatolmácsolás kurzusokon német-angol nyelvkombinációval dolgozom (magyarra itt sajnos nincs lehetőség). Másrészt viszont természetesen magyar vagyok, ezért az ilyen kérdéseknek mindig magyarázkodás a vége. Eddig még nem jutott eszembe semmilyen igazán lényegretörő válasz, de várom az ötleteket!

Snapshots

Edinburgh, 11°C, rainy

Scott Monument

Portobello

Old Town

Hanover Street

George Street

Princes Street Gardens

Waverley Station

"Fireworks in the sky..."

Edinburgh, 9°C, sunny

Ich habe lange gezögert, bevor ich mich dazu entschlossen habe, diesen Eintrag zu verfassen. Es gibt Dinge im Leben, die man besser selbst erleben sollte, sie zu beschreiben erreicht einfach nicht denselben Effekt. Ein Allgemeinplatz? Gewiss, aber er er hat einen wahren Kern.

Was mein Timing betrifft, so kam ich pünktlich zum Ende der Festivalsaison in Edinburgh an. Eigentlich sehr schade, denn die hiesigen Festivals sind weltberühmt, sei es das Edinburgh Fringe Festival oder das Edinburgh International Festival. Die allerletzte (und wohl spektakulärste) Veranstaltung verpasste ich dennoch nicht: Das große Feuerwerk, das das Ende der Saison markiert. Ein neuer Bekannte, der seit fünfzehn Jahren in Edinburgh lebt, erklärte mir, dass dieses Ereignis den Bewohnern der Stadt viel bedeutet. Sie haben das Gefühl, dass es vor allem für sie veranstaltet wird, denn um diese Zeit sind die meisten Touristen, die von den Festivals angelockt wurden, bereits nach Hause gefahren.

Es werden jährlich um die 100.000 Raketen vom Castle Rock in die Luft geschossen, sodass sie die Burg von Edinburgh in alle Farben des Regenbogens kleiden. Dieser Zauber dauert knapp eine Stunde, währenddessen spielt das Scottish Chamber Orchestra. Die Melodie und das Feuerwerk sind dabei exakt aufeinander abgestimmt. Das Zusammenspiel ist beeindruckend, obwohl mir gesagt wurde, dass die Pyrotechniker nichts anderes zu tun haben, als zu Beginn des Feuerwerks auf einen Knopf zu drücken, denn es funktioniert alles automatisch. Dennoch muss das Programm natürlich im Vorhinein sorgfältig geplant werden. Pyrotechniker haben bestimmt ein spannendes und kreatives - wenn auch gefährliches - Arbeitsfeld, und das Ergebnis ihrer Arbeit kann man aus meiner Sicht ohne Weiteres als eine Kunstform betrachten.

Sokáig tétováztam, mielőtt eldöntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Szerintem vannak dolgok az életben, amiket át kell élni, a leírás egyszerűen nem éri el ugyanazt a hatást. Közhely? Igen, de van benne igazság.

Ami az időzítésemet illeti, pontosan a fesztiválszezon végére értem Edinburgh-ba. Nagy kár, hiszen az itteni fesztiválok világhírűek, legyen szó akár az Edinburgh Fringe Festival-ról vagy az Edinburgh International Festival-ról. Az utolsó (és valószínüleg leglátványosabb) rendezvényről szerencsére mégsem maradtam le: a nagy tűzijátékról, mely a szezon végét hivatott jelölni. Egy új ismerősöm, aki már tizenöt éve Edinburgh-ban él, elmesélte, hogy ez az esemény az helyieknek különösen sokat jelent. Ez azért van, mert ekkorra a turisták, akik a fesztiválok miatt érkeztek, már hazamentek, így az ittenieknek az az érzésük, hogy ez a rendezvény elsősorban nekik szól.

Minden évben körülbelül 100.000 rakétát lőnek ki a Castle Rock-ról, melyek szivárványszínűre festik az edinburgh-i várat. A varázslat egy órán át tart, ezalatt a Skót Kamarazenekar játszik. A zenét és a tűzijátékot mesterien egymásra hangolják. Az összhatás lenyűgöző, még akkor is, ha megtudtam, hogy a pirotechnikusoknak nincs más dolguk, mint megnyomni egy gombot, utána minden automatikusan működik. Ennek ellenére természetesen gondosan meg kell tervezni az egész műsort. A pirotechnikusok munkája biztosan nagyon izgalmas és kreatív, de persze nagyon veszélyes is. Munkájuk eredményét pedig szerintem nyugodt szívvel tekinthetjük művészetnek.

Irn-Bru

Edinburgh, 15° C, cloudy.

Diesen außergewöhnlichen Namen trägt ein typisch schottischer Softdrink. Laut Beschreibung auf der Flasche: "Bru´d in Scotland to a secret recipe for over 100 years".  Nicht nur der Name, auch die Geschichte dieses Getränks ist interessant. Sie hat etwas mit Glasgow, dem Erzrivalen von Edinburgh, zu tun. Angeblich wurde es zuerst Anfang des 20. Jahrhunderst von der Familie Barr für die Arbeiter  der Glasgower Stahlwerke produziert, damit diese ihren Durst nicht nur mit Bier stillten. 

Mir wurde dieses Getränk von einem guten Freund empfohlen, der in Schottland studiert. Bei erster Gelegenheit probierte ich Irn-Bru natürlich aus. Er schmeckt sogar für meinen Geschmack etwas zu süß, man könnte ihn am ehesten mit Energy Drinks vergleichen (allerdings ohne Taurin).Richtig beschreiben kann man diesen Geschmack allerdings nicht - ein  Geheimrezept eben. 

Die Werbespots von Irn-Bru haben auch einen etwas eigenartigen Humor, so wie dieser zum Beispiel.
Wie dem auch sei, it was definitely worth a try.

Ezt a különleges nevet viseli egy igazi skót üdítőital. A palackon található leírás szerint: „Bru´d in Scotland to a secret recipe for over 100 years". Ennek az italnak nemcsak a neve, hanem a története is érdekes, és köze van Edinburgh nagy riválisához, Glasgow-hoz. Állítólag a Barr család készítette először, méghozzá a glasgow-i acélművek munkásainak, megakadályozandó az állandó sörivást.

Nekem egy Skóciában tanuló jó barátom ajánlotta az Irn-Bru-t, ezért az első adandó alkalommal ki is próbáltam. Bár édesszájú vagyok, ez azért még nekem is egy kicsit túlzás volt. Leginkább az energiaitalokhoz hasonlít (de nincs benne taurin). Nem igazán lehet leírni az ízét, dehát így van ez a titkos receptekkel.

Az Irn-Bru reklámoknak sajátos humoruk van, jó példa erre ez a videó. 

Mindenesetre érdemes volt kipróbálni. 

Will you take that bus?

Edinburgh, 15° C, sunny.

Heute Früh stand ich in der Bushaltestelle  und wartete auf den Bus. Eine junge Frau kam etwas später dazu. Als sie den Bus erblickte, fragte sie mich, ob ich auch diesen nehmen werde. Ich antwortete etwas perplex mit „Ja“, verstand aber nicht so recht, warum sie das interessierte. Daraufhin sagte sie: "Then you go first." 

Dieses Erlebnis steht für mich stellvertretend für schottische (bzw. britische) Höflichkeit und die Vorliebe für Warteschlangen. In Wien (aber auch in anderen Großstädten, die ich bisher besuchte) ist es im öffentlichen Verkehr ziemlich egal, wer zuerst in der Haltestelle war (außer in London natürlich). Man steigt in einer beliebigen Reihenfolge ein, drängt sich vor und versucht, möglichst schnell einen Platz zu bekommen. 

Hier in Schottland hat alles seine Zeit und Ordnung. Die Bushaltestellen sind überall so gebaut, dass man sich in einer Reihe aufstellen kann, und trotz extra Busspur hält in Doppelhaltestellen immer nur ein Bus auf einmal, die anderen warten hinten.  Dies  kann zwar etwas nervenaufreibend sein, vor allem wenn man als Nicht-Schottin den Eindruck hat, dass überhaupt keine Schlange notwendig ist. Aber zugegeben, dieses System hat auch  etwas Beruhigendes an sich.

Ma reggel álltam a buszmegállóban és vártam a buszt. Nem sokkal később csatlakozott hozzám egy fiatal lány. Amikor látta, hogy közeledik a busz, megkérdezte, hogy én is erre szállok-e fel. Kissé zavartan igennel válaszoltam, nem igazán értettem, hogy ez vajon miért érdekli. Erre ő: "Then you go first."

Ez az élmény számomra a skót (illetve brit) udvariasságot jelképezi, illetve a helyiek azon szokatlan tulajdonságát, hogy imádják a sorbanállást.

A bécsi tömegközlekedésben (valamint az összes általam ismert nagyvárosban - Londont leszámítva)  nagyjából mindegy, hogy ki mikor érkezett a megállóba, az emberek tetszés szerinti sorrendben szállnak fel a buszra - esetleg még tolakszanak is -  és megpróbálnak minél előbb helyet találni.

Itt Skóciában mindennek megvan a maga helye és ideje. A megállókat úgy tervezték, hogy könnyedén sorba lehessen állni. Ha egyszerre több busz érkezik a megállóba, akkor is mindig csak egy áll meg, a többi vár. Ez néha kissé idegesítő, főleg ha az ember lánya nem skót származású és az a benyomása, hogy nincs is igazán szükség arra a sorra. Viszont be kell vallanom, hogy van számomra ebben a rendszerben valami megnyugtató.

First impressions

I arrived safely in Edinburgh.  Delay: 2 hours. Weather: partly cloudy, 15°C.

Als kleiner Vorgeschmack auf meine künftigen Berichte schildere ich hier stichwortartig meine ersten Eindrücke: 

- Die Stadt ist wie aus dem Bilderbuch! Sie hat all meine Erwartungen übertroffen. Bildbeweise folgen!

- Die Menschen hier (zumindest jene, die ich bisher getroffen habe) sind sehr freundlich, offen und zuvorkommend. Sie lächeln viel und oft, und bieten sogar dann ihre Hilfe an, wenn man sie gar nicht darum gebeten hat.  

- Der Linksverkehr kam zwar wenig überraschend, er ist allerdings etwas gewöhnungsbedürftig, vor allem dann, wenn man sich überlegen muss, welcher Bus nun in die richtige Richtung fährt. :-)  

- Vor dem Aussteigen bedanken sich alle (!) Fahrgäste beim Busfahrer für die Fahrt. Meiner Meinung nach ist es eine nette Geste. Ich habe sie zwar schon gekannt, konnte sie jetzt aber auch "live" erleben. 

- Ich war heute schon an der Küste spazieren und habe Muscheln gesammelt! 

Fortsetzung folgt!

Egy kis ízelítőként álljon itt most néhány benyomás a városról és az emberekről, pontokba szedve: 

- Edinburgh olyan, mintha egy mesekönyvből varázsolták volna elő, minden előzetes várakozásomat felülmúlta! Ezt fényképekkel is bizonyítom majd.

-  A helyiek (legalábbis azok, akikkel eddig találkoztam) nagyon barátságosak, nyitottak és előzékenyek. Általában sokat mosolyognak, és kérés nélkül is felajánlják a segítségüket.

- A baloldali közlekedés ugyan nem okozott különösebb meglepetést, de még szokatlan, főleg ha a megfelelő irányba induló busz után kutat az ember. :-)

- Leszállás előtt minden (!) utas megköszöni a buszsofőrnek az utat. Szerintem kedves gesztus, hallottam már róla, most élőben is megtapasztalhattam.

- Ma este már sétáltam egy kicsit a tengerparton és gyűjtöttem kagylókat. 

folyt. köv.