Edinburgh, 9°C, sunny
Ich
habe lange gezögert, bevor ich mich dazu entschlossen habe, diesen Eintrag zu
verfassen. Es gibt Dinge im Leben, die man besser selbst erleben sollte, sie zu
beschreiben erreicht einfach nicht denselben Effekt. Ein Allgemeinplatz? Gewiss,
aber er er hat einen wahren Kern.
Was
mein Timing betrifft, so kam ich pünktlich zum Ende der Festivalsaison in
Edinburgh an. Eigentlich sehr schade, denn die hiesigen Festivals sind
weltberühmt, sei es das Edinburgh Fringe Festival
oder das Edinburgh International Festival.
Die allerletzte (und wohl spektakulärste) Veranstaltung verpasste ich dennoch
nicht: Das große Feuerwerk, das das Ende der Saison markiert. Ein neuer
Bekannte, der seit fünfzehn Jahren in Edinburgh lebt, erklärte mir, dass dieses
Ereignis den Bewohnern der Stadt viel bedeutet. Sie haben das Gefühl, dass es
vor allem für sie veranstaltet wird, denn um diese Zeit sind die meisten
Touristen, die von den Festivals angelockt wurden, bereits nach Hause gefahren.
Es
werden jährlich um die 100.000 Raketen vom Castle Rock in die Luft geschossen,
sodass sie die Burg von Edinburgh in alle Farben des Regenbogens kleiden.
Dieser Zauber dauert knapp eine Stunde, währenddessen spielt das Scottish
Chamber Orchestra. Die Melodie und das Feuerwerk sind dabei exakt aufeinander
abgestimmt. Das Zusammenspiel ist beeindruckend, obwohl mir gesagt wurde, dass
die Pyrotechniker nichts anderes zu tun haben, als zu Beginn des Feuerwerks auf
einen Knopf zu drücken, denn es funktioniert alles automatisch. Dennoch muss
das Programm natürlich im Vorhinein sorgfältig geplant werden. Pyrotechniker
haben bestimmt ein spannendes und kreatives - wenn auch gefährliches -
Arbeitsfeld, und das Ergebnis ihrer Arbeit kann man aus meiner Sicht ohne
Weiteres als eine Kunstform betrachten.
Sokáig
tétováztam, mielőtt eldöntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Szerintem
vannak dolgok az életben, amiket át kell élni, a leírás egyszerűen nem éri el
ugyanazt a hatást. Közhely? Igen, de van benne igazság.
Ami
az időzítésemet illeti, pontosan a fesztiválszezon végére értem Edinburgh-ba.
Nagy kár, hiszen az itteni fesztiválok világhírűek, legyen szó akár az Edinburgh Fringe Festival-ról vagy az Edinburgh International Festival-ról. Az
utolsó (és valószínüleg leglátványosabb) rendezvényről szerencsére mégsem
maradtam le: a nagy tűzijátékról, mely a szezon végét hivatott jelölni. Egy új
ismerősöm, aki már tizenöt éve Edinburgh-ban él, elmesélte, hogy ez az esemény
az helyieknek különösen sokat jelent. Ez azért van, mert ekkorra a turisták,
akik a fesztiválok miatt érkeztek, már hazamentek, így az ittenieknek az az
érzésük, hogy ez a rendezvény elsősorban nekik szól.
Minden
évben körülbelül 100.000 rakétát lőnek ki a Castle Rock-ról, melyek szivárványszínűre
festik az edinburgh-i várat. A varázslat egy órán át tart, ezalatt a Skót
Kamarazenekar játszik. A zenét és a tűzijátékot mesterien egymásra hangolják.
Az összhatás lenyűgöző, még akkor is, ha megtudtam, hogy a pirotechnikusoknak
nincs más dolguk, mint megnyomni egy gombot, utána minden automatikusan működik.
Ennek ellenére természetesen gondosan meg kell tervezni az egész műsort. A
pirotechnikusok munkája biztosan nagyon izgalmas és kreatív, de persze nagyon
veszélyes is. Munkájuk eredményét pedig szerintem nyugodt szívvel tekinthetjük
művészetnek.
No comments:
Post a Comment