Happy Halloween!

Before

After

Teaser: Off to the Highlands

Edinburgh - Inverness /Loch Ness - Isle of Skye - Fort William/ Glenfinnan - Edinburgh.

Das ist die geplante Route des Highland Trips, der morgen beginnt, und von dem ich in vier Tagen hoffentlich mit vielen tollen Erlebnissen zurückkehren werde. Ausführliche Berichte und Fotos folgen selbstverständlich!

Chi mi a-rithist thu!

Edinburgh - Inverness /Loch Ness - Isle of Skye - Fort William/ Glenfinnan - Edinburgh.

Ez a skót felföldi túra tervezett útvonala, mely holnap indul, és ahonnan remélhetőleg rengeteg élménnyel térek vissza négy nap múlva. A részletes képes beszámolót szintén itt olvashatjátok majd!

Chi mi a-rithist thu!

I´m feeling lucky

Edinburgh, 12°C, sunny

An manchen Tagen, wenn die Sonne scheint (das passiert übrigens öfter, als ihr annehmen würdet) und ich am Morgen aus dem Haus gehe, mache ich für einen Moment halt.  Ich sehe mich in dieser wunderbaren Stadt um, und da wird es mir plötzlich bewusst, in welch privilegierter Situation ich eigentlich bin. Ich bin glücklich. Ich möchte ich bei allen bedanken, die das möglich gemacht haben!  

Néhanapján, amikor süt a nap (ez gyakrabban esik meg, mint gondolnátok) és reggel kilépek az utcára, megállok egy pillanatra. Körülnézek ebben a csodálatos városban, és ekkor belémhasít, hogy milyen kivételesen szerencsésnek mondhatom magam. Boldog vagyok. Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette!

About kindness, politeness and fair play

Edinburgh, 12°C, cloudy

Vielleicht langweilt es schon einige von euch, aber ich werde nicht müde zu betonen, wie angenehm mich die britische Höflichkeit und Fairness immer und immer wieder überrascht. Das ist wohl etwas, was mir nach meiner Ankunft einen leichten Kulturschock bescherte, und was ich nach meiner Rückkehr wahrscheinlich am meisten vermissen werde.

Es ist vor allem die Aufmerksamkeit der Leute, ob jung oder alt, die diesen riesigen kulturellen Unterschied ausmacht. Wenn sich beispielsweise jemand bereiterklärt, den Sitzplatz im Bus zu wechseln, damit ich neben meiner Begleitung sitzen darf. Soetwas fällt woanders gar nicht mal auf. Das Gleiche gilt für die bereits beschriebene Vorliebe fürs Anstellen sowie für die überproportional häufige Nutzung der Wörter "please", "excuse me" und "sorry".

Im Sport sieht die Sache nicht anders aus. Vor kurzem konnte ich das erste Mal ein schottisches Fußballspiel im Stadion erleben. Ich saß in der ersten Reihe - ohne Zaun, wohlgemerkt. Das verändert das Sporterlebnis maßgeblich, zudem der Rasen auch unfassbar grün war. Das Spiel selbst war nicht besonders spannend, wenn nicht sogar enttäuschend langweilig. Eines fiel mir dabei aber auf: Beide Mannschaften spielten ziemlich "hart", so Manches, was "bei uns" schon mit großer Wahrscheinlichkeit als Foul gilt, wurde hier vom Schiedsrichter keines Blickes gewürdigt. Eine gelbe Karte gab es nur für einen Spieler: Er kam auf unfaire Art und Weise in Ballbesitz.

Ich finde, das könnten wir uns ruhig von den Briten abschauen.

Néhányatokat talán már untatom a témával, de mégis úgy érzem, nem hangsúlyozhatom eléggé, milyen kellemes meglepetésként ér a brit udvariasság és sportszerűség, újra meg újra. Ez olyasmi, ami megérkezésem után kultúrsokként hatott rám, és visszatértemet követően valószínüleg nagyon fog hiányozni.

Leginkább az emberek figyelmessége az, ami ezt a hatalmas kulturális különbséget eredményezi, legyen szó fiatalokról vagy idősekről. Olyan gesztusokra gondolok, mint mikor valaki felajánlja a buszon, hogy szívesen helyet cserél, így az útitársam mellém ülhet. Ez olyasmi, ami az embereknek máshol fel sem tűnne. Ugyanez a helyzet a már említett sorbanállással illetve a "please", "excuse me" és " sorry" szavak aránytalanul gyakori használatával.

Mindez érvényes a sportra is. Nemrég részt vettem életem első skót futballmeccsén. Az első sorban ültem - kerítés nélkül (!) - ami merőben meghatározta az élményt, ráadásul a pálya elképzelhetetlenül harsányzöld volt. A meccs maga nem volt túl érdekfeszítő, mondhatni unatkoztam. Egy dolog azonban feltűnt: mindkét csapat "keményen" játszott, néhány megmozdulás "nálunk" már egyértelműen a szabálytalanság kategóriába tartozna, itt viszont a bíró ügyet sem vetett rá. Csupán egy sárgalapot osztott ki, méghozzá egy olyan játékosnak, aki sportszerűtlenül jutott labdához.

Azt hiszem, ez olyasmi, amit nyugodtan eltanulhatnánk a britektől.

Where Kate and Wills met

Edinburgh,  12°C, sunny

Allen (heimlichen) Verehrerinnen und Verehrern des könglichen Traumpaares gebe ich nun Grund zum Neid: Letzte Woche saß ich dank eines guten Freundes in jenem berühmt-berüchtigten Kaffeehaus, wo sich auch Kate (damals noch Middleton) und  Prince William ab und zu (oder vielleicht sogar öfter) trafen. 

Das war aber erst der Anfang meines spontan um eine Nacht verlängerten Besuchs in St. Andrews. Die kleine, aber weltbekannte Küstenstadt machte sich vor allem durch ihre Universität und den Golfsport einen Namen. 

Ich hatte einen ausgezeichnete privaten Tourguide, daher konnte ich St. Andrews mit den Augen eines Einheimischen sehen. Wie ich finde, verbringen die Studenten der University of St. Andrews ihre Studienzeit in einer beneidenswerten Umgebung, manche haben sogar ein Zimmer mit Blick aufs Meer. Unten seht ihr ein paar Eindrücke von der Stadt.

(Die Verpflegung war übrigens ebenfalls erstklassig, ich kann sie nur weiterempfehlen. Ich möchte mich auch auf diesem Wege bei meinen Gastgebern für die tolle Zeit bedanken!)

Northpoint

View from a student hall

St. Andrews Cathedral

Coastline of St. Andrews

Ezennel a királyi álompár minden (titkos) hódolójának okot szolgáltatok az irigységre: Egy barátomnak köszönhetően múlt héten éppen abban a híres-hírhedt kávézóban ültem, melyben Kate (akkor még Middleton) és Vilmos herceg találkozgattak.

Ez azonban csupán spontán meghosszabított st. andrews-i tartózkodásom kezdete volt.  Kitűnő személyes idegenvezetőmnek köszönhetően egy helyi lakos szemével ismerhettem meg St. Andrews-t. A kis kikötővárost kiváló egyeteme és golfpályái tették híressé. A helyi egyetem diákjai irigylésre méltó környezetben tölthetik diákéveiket, a szerencsésebbek tengerre néző kollégiumi szobában ülve készülhetnek a vizsgákra. 

(Egyébiránt elsőosztályú ellátásban részesültem. Ezúton is szeretném megköszönni vendéglátóimnak  a szép élményket!)

Haggis

Edinburgh,  12°C, sunny


Es musste einfach sein. Eine Fremdenführerin sagte mal, es gibt vier Dinge, die von Nicht-Schotten unwillkürlich mit Schottland assoziiert werden: Kilts, Whisky, Braveheart und...natürlich Haggis. 

Kilts habe ich hier schon en masse in den unterschiedlichsten Ausführungen gesehen: Mal elegant, mal légère, mal im Rock´n´Roll-Stil. Whisky steht mir noch bevor, ebenso der Film "Braveheart". Eines wusste ich allerdings bereits vor meiner Ankunft: Haggis muss ich um jeden Preis probieren, auch wenn ich damit eine Magenverstimmung riskiere. Es nicht zu tun wäre so, als ob man bei einer Highland-Tour (coming up) Loch Ness ausließe (obwohl der See laut Einheimischen nicht besonders spektakulär ist) : Man muss es einfach erfahren haben.

Für die kulinarisch weniger Erfahrenen unter euch: Haggis wird aus dem Magen eines Schafes hergestellt und wird mit Herz, Leber, Lunge und Nierenfett vom Schaf, sowie mit Zwiebeln und Hafermehl gefüllt. Zugegeben, das klingt nicht gerade köstlich. Ich hatte auch so meine Hemmungen, zum Glück musste ich sie aber nicht alleine überwinden. Die Location musste für diese abenteuerliche Unternehmung selbstverständlich auch stimmen, daher wurde sie im Voraus sorgfältig recherchiert, um nicht in eine Touristenfalle zu tappen.

Fazit: Wenn man mal davon absieht, woraus Haggis besteht, ist er überraschenderweise genießbar. Er könnte am ehesten mit stark gewürzten faschierten Laibchen verglichen werden. Voilà:

Haggis with Neeps and Tatties

Ennek is meg kellett lennie. Egy idegenvezető egyszer azt mondta, hogy négy olyan dolog van, amit az emberek spontán Skóciával azonosítanak: a skótszoknyát, a whisky-t, a "Rettenhetetlen" című filmet és természtesen a haggist. 

Mióta itt vagyok, már vagy egy rakás skótszoknyás férfit láttam, akik mind a maguk módján hordták ezt a tradicionális viseletet: elegánsan, lazán, "rockeresen" stb. A whisky még várat magára, éppúgy mint a "Rettenthetetlen". Egy dolgot viszont már skóciai kalandom kezdetén tudtam: a haggist mindenképp ki kell próbálnom, még akkor is, ha ezzel egy erős gyomorrontást kockáztatok. Ha ezt kihagytam volna, az olyan lenne, mintha egy felföldi túra során elkerülném Loch Ness-t. Egyszerűen meg kell tapasztalni. (Még akkor is, ha a helyiek szerint Loch Ness nem túl izgalmas - majd meglátjuk).

A konyhaművészet világában kevésbé jártasak számára itt elmondanám, hogy a haggis báránybelsőségekből készül, beleértve a bárány szívét, máját és vesezsírját, zabliszttel és hagymával megspékelve. Ez így leírva valóban nem hangzik túl étvágygerjesztően. Nekem is megvoltak a magam gátlásai, de szerencsére nem egyedül kellett megküzdenem velük. A helyszín természetesen meghatározó része az élménynek, ezért a nagy kalandot körültekintő tervezés előzte meg, elkerülendő az esetleges turistacsapdákat.

Ha az ember képes elvonatkoztatni attól, hogy miből is készült a haggis, akkor meglepő módon egész élvezhetőnek minősíthető. Ízét leginkább az erősen fűszerezett fasírozotthoz hasonlítanám. Jó turista módjára meg is örökítettem a tálalást (lásd feljebb). 

Like in a Jane Austen novel

Edinburgh,  7°C, sunny/rainy

Wenn ich durch die Straßen von Edinburgh spaziere, habe ich manchmal das Gefühl, in einem Jane Austen-Roman gelandet zu sein. Dieses einzigartige Ambiente könnte die Autorin zweifelsohne besser beschreiben als ich, macht euch daher doch selbst ein Bild davon!

Mikor Edinburgh utcáit rovom, néha az az érzésem, hogy egy Jane Austen-regénybe csöppentem. Ezt  a hangulatot azonban az írónő maga kétségkívül jobban le tudná írni mint én, ezért néhány képet hívtam segítségemre:

"Where the grass is green" (NOT photoshopped!)

Old Town (view from Princes Street Gardens)

Ramsay Garden

Edinburgh Castle (view from Princes Street Gardens)

View from Arthur´s Seat

Calton Hill (view from North Bridge)

View from Calton Hill

Princes Street (view from Nelson Monument)

View from Calton Hill

Forth Bridge

Water of Leith

What are you looking for?

Edinburgh,  17°C, rainy

Warnung: Dieser Eintrag kann Spuren von voreingenommenen Ansichten enthalten.

 

Samstag, kurz nach 7 Uhr:  Voller Hoffnung betrete ich das Kaffeehaus in der Nähe meiner gegenwärtigen Wohnadresse. Es scheint, als ob ich der erste Gast des Tages wäre, das Lokal gähnt vor Leere, der unverkennbare Duft des Kaffees verbreitete sich noch nicht in der Luft. Es steht niemand hinter der Theke. Nach einigen stillen Minuten des Wartens erscheint eine sympathische Dame. Sie begrüßt mich freundlich und teilt mir mit, dass sie heute leider erst ab 8 Uhr geöffnet sind. Etwas enttäuscht bin ich gerade dabei, den Laden zu verlassen, als sie mich freundlich fragt, was ich gern hätte. Ich bitte zögerlich nach einer großen Tasse Milchkaffee. „Ich habe die Maschine ohnehin schon eingeschaltet, bleiben Sie da, Sie bekommen gleich Ihren Kaffee“ – sagt sie. Während der Zubereitung unterhält sie sich mit mir über meine Pläne für den Tag und über die Wettervoraussichten. Bevor sie mir meine wunderbar duftende Melange überreichte, erzählte sie mir noch, dass sie morgen frei hat und für ihren geplanten Ausflug auf gutes Wetter hofft. „Wir Schotten vergessen sehr oft, welch herrliche Landschaft uns umgibt.“ – fügte sie zum Abschied noch hinzu.

Preisfrage: In welchem anderen Land dieser Erde wird man vor Ladenöffnung derart freundlich bedient?

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés nyomokban elfogult véleményt tartalmazhat.

Szombat reggel hét óra: Reménykedve lépek be a jelenlegi lakcímem közelében található kávézó ajtaján. Úgy tűnik, ma én vagyok az első vendég, sehol senki, a kávé félreismerhetetlen illata még nem lengte be a helyiséget. A pult mögött tátongó üresség fogad. A várakozás hosszú perceinek csöndjét egy szimpatikus hölgy töri meg. „Jó reggelt, ma sajnos csak 8-kor nyitunk“ – közli kedvesen. Lesújtva távoznék, de utánam szól: „Mit parancsol?“ Habozva közlöm kívánságomat, egy nagy bögre tejeskávét legyen szíves. „Már úgyis bekapcsoltam a kávéfőzőt, maradjon csak, azonnal jön a kávé.“- mondta.   

Kávékészítés közben még elcsevegett velem a napi terveimről és a várható időjárásról. Mielőtt átnyújtotta volna a friss kávét, elmesélte, hogy bízik a jó időben, mert holnap szabadnapos és kirándulni készül. „Mi itt Skóciában sokszor elfelejtjük, milyen csodálatos táj vesz minket körül“ – tette hozzá búcsúzóul.

Kérdés: A föld melyik másik országában szolgáltak volna ki ilyen kedvesen nyitás előtt?