Memories

Edinburgh, 3°C, cloudy

Gleich in meiner ersten Woche in Edinburgh fiel mir etwas auf, worüber ich hier schon länger berichten wollte, es kam aber immer etwas dazwischen bzw. erschienen mir andere Dinge nennenswerter. Die Rede ist von den sogenannten "memorial benches". Zwar ist es derzeit zu kalt, um draußen zu sitzen, diese Sitzbänke sind aber auch im Winter ein herzerwärmender Anblick. Jede Sitzbank in Edinburgh trägt ein Schild mit dem Namen einer verstorbenen Person, die sich der Stadt bzw. einem bestimmten Stadtteil verbunden fühlt(e). 

Die Friedhöfe in Schottland sehen meist etwas weniger trist aus als unsere, da sie eher wie Parks wirken. Wenn ich jedoch die Wahl zwischen einem Grabstein oder einem Schild auf einer Sitzbank als persönliches Denkmal hätte, würde ich mich auf jeden Fall für die Bank entscheiden. Auf diese Art und Weise bleibt die Erinnerung an die geliebte Person lebendig, ohne dass sie von Kummer und Schmerz überschattet wird. 

Már az első itt töltött hetem során feltűnt valami, amiről már régóta szerettem volna írni, de mindig közbejött valami, vagy más dolgokat éppen érdekesebbnek találtam. Ez a dolog az ún. "memorial bench", azaz az emlékpad. Igaz, mostanában egy kicsit hideg van ahhoz, hogy kiüljünk az utcára, ezek a padok azonban télen is szívmelengető látványt nyújtanak. Edinburgh összes padján található egy táblácska, mely egy olyan elhunyt személy nevét viseli, aki kötődött a városhoz vagy egy bizonyos városrészhez. 

A skóciai temetők ugyan kevésbé lehangolóak mint a mieink, inkább egy park benyomását keltik. Viszont ha választanom kéne egy sírkő és egy pad között, biztosan a padot választanám "személyes emlékművemnek". Így a szeretett személy emléke tovább él, anélkül hogy beárnyékolná  a bánat és a fájdalom.